Ami fölött hatalmam van
Érzékelve, látva a világban lévő globális gazdasági és erkölcsi válságot, kicsinek, tehetetlennek érezzük magunkat. Pedig biztatnak minket különböző helyekről, hogy az egyes embernek is van felelőssége és feladata: legyünk rugalmasak, képezzük át magunkat, takarékoskodjunk az energiával.
Nem vonom kétségbe a tengerben lévő vízcsepp értékét, de soha nem elégít ki, nem nyugtat meg igazán ez a gondolat.
Valóban csökken a globális felmelegedés attól, ha ritkábban használom az autót és felszedem a szemetet a járdáról? Megoldódnak a gazdasági gondok, ha átképzem magam lakatosból szakácsnak? Személyes életemet javítgathatom ilyen módon is, de csak idő kérdése, hogy mindent elölről kell talán kezdeni.
Továbbra is lüktet bennem a kérdés: mi az, amit megtehetek, amit csak én tehetek meg, és valóságos változást hoz életembe és megváltoztatja környezetemet? Van-e olyan terület ezen bolygón, ami fölött csak nekem van hatalmam?
Igen, van, és ez a terület, hely a szívünk, személyiségünk központja. Igen, a szívünk ajtaján csak belül van kilincs, azt csak mi nyithatjuk meg, még az Isten se töri ránk az ajtót. Isten tiszteli még a bűnbeesett, gyarló ember méltóságát is. A jót, az élet törvényét és az újjászületést felkínálja, de nem erőlteti ránk.
Ha igazán őszinték szeretnénk lenni, tudjuk, hogy a nagy válságkezelésre elsősorban belső emberünknek, lelkünknek van szüksége. Ott kell elkészíteni az éves, sőt teljes életünk leltárát, szükséges feltárni a hibákat, hiányokat és azokat az isteni jóság és kegyelem által helyrehozni.
Megtisztult, helyreállított, meggyógyult szívű emberek áldássá lesznek környezetük számára is. Nincs az az állam, kormány, önkormányzat, amely annyit tudna segíteni egy rászorult emberen, családon, mint egy igazán újjászületett, megtisztult szívű keresztyén. Egyházainknak, gyülekezeteinknek családdá kell válniuk, melyben mindenkit számontartanak és kreatív szeretettel segítik egymás életét; mert mindnyájunknak vannak ajándékai, többletei valamiben, de ugyanakkor hiányaink is. Az isteni szándék szerint már itt a földön átélhetünk valamit az üdvösség előízéből, a közös asztal ajándékából. Mert Isten asztalánál mindenkinek helye van.
Tudjuk, hogy a gazdasági és környezeti problémákra lenne megoldás, de a döntéshozók saját, önző érdekeik miatt nem tesznek komoly lépéseket. Mi a magunk háza táján, amit lehet, tegyünk meg. Félni nem kell, mert a világ sorsa mindennek ellenére Isten kezében van. Ami igazán fontos, hogy velem, velünk mi lesz, amikor letelik az idő és elfogynak a nekem, nekünk szánt napok.
Adja Isten, hogy ebben az újesztendőben minél többen meglássák azt, ami igazán fontos. Akinek örökkévaló kincsei vannak, az tud felelősen a bánni a mulandó kincsekkel.
Amikor rábízom életemet az Élet Atyjára és elfogadom a megváltást, megtapasztalom, hogy az örök élet itt és most elkezdődött.
Az év bibliai mottójával zárom jegyzetemet:
„Ami lehetetlen az embereknek, az Istennek lehetséges.” (Lk18,27)
Kossuth rádió, 2009. január 12.